Mindenkivel megtörtént már a következő eset: elkezdesz futni, egyre ügyesebbé válsz, éppen a következő versenyedet tervezgeted, amikor BummValami megállít.
„Pár héttel ezelőtt nagyjából még minden rendben volt, simán futottam hegyen-völgyön keresztül róttam a kilométereket, készültem a versenyekre…
Aztán jött a koronavírus, egy borzasztó következményeket hozó járvány, ami nem csak egészségügyileg, de gazdaságilag is taccsra vágja a világot. Ami a futókat illeti, nincsenek versenyek, közösségi futások, edzőtáborok, de egy valami maradt: a futás. És, amivel a legjobbat teszed magadnak és a környezetednek is, ha egyedül, a napsütéses természetben, egy kevésbé népszerű ösvényen a csicsergő madarak között gyűjtöd a kilométereket.
Szóval természetesen ez sem állított meg, mentem futni, hisz az életem része. Csakhogy a testem ezúttal tiltakozott. Hiába akartam, egyszerűen az izmaim folyamatos feszülésben voltak, a lábaim nem vittek, „nehéz kővé „dermedtek. Mint mindenkit, engem is megviselt pszichésen ez a helyzet, a testem pedig jelzett, most nem áll készen erre a terhelésre. Így a végén többet gyalogoltam, mint futottam, a teljesítményem leromlott nehéz volt elfogadni, de nem erőltettem….. mikor az izmok feszülésben vannak, túl nagy a sérülés veszély.
A stressz és a mozgásszervrendszer szoros kapcsolatban van egymással. Gondoljunk csak arra, hogy akárhányszor megijedünk vagy feszültek vagyunk, az izmaink összerándulnak. Ezzel a baj azonban az, hogy ha a stressz huzamosabb ideig fennáll, akkor a test folyamatosan veszélyt érzékel, így az izmok tartósan megfeszülnek, mely kitűnő táptalaja különböző mozgásszervi problémáknak.
Mivel a fájdalmat a túlzott izomfeszülés, valamint az abból adódó izomcsomók okozzák, a terápia lényege a lazításon van. A megfelelő átmozgatás és a nyújtás segít. Így hát óvatosan továbbra is próbálkoztam, de inkább gyalogoltam, mint futottam, rengeteg nyújtást és lazító gyakorlatot végeztem , a sportmasszázs időpontomat is korábbra rakattam, és természetesen igyekeztem fejben rendbe tenni a dolgokat, elfogadni a helyzetet.
De egy percig sem jutott eszembe, hogy egyáltalán ne mozogjak, hiszen azzal csak még rosszabb lett volna.. Bár egy-egy ilyen futás után berögződik a rossz élmény, a fájdalom, és nehéz újból nekivágni. Az első cél az, hogy fájdalom és kellemetlenségek nélkül tudjak futni pár kilométert.
Szépen lassan neki is kezdtem újból, de ami a legfontosabb NEM onnan kezdtem újból, ahol abba hagytam, hiszen az egy újabb sokk lett volna a szervezetemnek. Érdemes fokozatosan visszaszoktatni a testet az intenzív terheléshez, hiszen valljuk be, a futás az egyik legmegőröltetőbb mozgásforma.
Higgyünk abban, hogy bármi legyen, ami jön, mindenképpen szebb és boldogabb lesz annál, mint ami most van.”
